A Színház korábbi igazgatója, Schwajda György komédiájában sötét képet festett a magyar családok helyzetéről – és úgy tűnik, ez az egykori diagnózis ma is helytálló. A nemrégiben elhunyt író emlékére készült a stúdióelőadás, melyet fia, Schwajda Gergő állított színpadra.  A főszerepben most Lázár Kati, a családot uraló anya bőrébe bújva tér vissza Kaposvárra.

Szinopszis:

A szent család korántsem szent. A furcsa körülmények között élő anya gyakran emlegeti négy gyermekét – mindenekelőtt a legidősebb fiút, aki a szíve csücske, a család legszebb, legokosabb, legszeretetreméltóbb tagja. Már az anya szerint. A testvérei ezt kicsit másként látják.

A szerző úgy mesél a családon belüli ellentétekről, hogy nevetés közben elgondolkodtat, és megvárja, míg lefagy arcunkról a mosoly. A család vajon azt jelenti, hogy automatikusan szeretjük egymást? A család szeretetet feltételez, összetartást jelöl, megértést és bizalmat kíván. A nagy könyv szerint. Az életben azonban nem lehet mindenkit egyformán szeretni. A szálak összekuszálódnak, a valóság feltáratlan, a család összetarthatatlan. Mindenkinek igaza van és mindenki igazságtalan. És a káosz tetején az anya csücsül.